Házamat 2007-ben vásároltam Székesfehérváron. Ez egy 1965-ben épült úgynevezett kádárkocka. Pénz hiányában, nem volt módom a teljes felújításra, de lakhatóvá tettük. Persze mint a legtöbben, mint ahogy most is látom, a homlokzatnál kedtem én is. Megkapta a szigetelést és az új nyílászárókat. Pedig az igazság szerint a tetővel kellet volna kezdeni. Mert hiába a megfelelő szigetelés oldalt, a meleg felfelé száll (vagyis elszáll). Sűrün feljárkáltam a padlásra, megigazítgattam az elcsúszott cserepeket, megerősítettem az idő folyamán elgörbült ellenléceket. Raklap lécekkel járhatóvá, és takaríthatóvá tettem a födémet. A ritkán bejutó porhavat még időben összetakarítottam, és kijutattam a tetőtéren kívülre. A viszonylag vékony födém ellenére soha nem áztunk be. A tető egész idáig betöltötte a funkcióját és megvédett minket felülről. De 2021-ben eljött az idő, hogy a házunk végre új tetőt kapjon. Ennek a történetét írom le. Ha érdekel kövess.

Hamarosan folytatom.

Az egész a födémmel kezdődött. Ez egy betontálcás betongerendás szerkezet , kohosalakkal kitöltve. Azzal indult az egész hogy alaposan elszámoltam magam. Úgy is mondhatnám hogy matematikailag nem én voltam a legélesebb kés a fiókban. Mivel 18 cm mélyen volt a salak, első nekifutásnak 1,8 m3 anyaggal számoltam , amitől egy konténerrel megszabadultam volna. De egy fél méter lapátolás után rájöttem , hogy alaposan elszámoltam magam. Mert ez bizony 18 m3 lesz. Így fellazítva az anyagot , még ennél is többnek tűnt.