- A tetőszerkezetek a teljes felületen átöblítő réteggel, illetve légtérrel rendelkezzenek . A átszellőztetést a felépítmények, tetőáttörések, stb.környezetében biztosítani kell.
- Az áramló levegő szükséges mennysége a légréteg alatti szerkezeteken áthatoló nedvesség mennyiségével egyenesen arányos.
- A légréteg, illetve légtér átszellőztetéséhez be- és kiszellőző nyílásokat kell kialakítani. Ezeket összhangba kell hoznia térelhatárolás alatti légtér páraviszonyival, a légréteg alatti rétegek diffúziós ellenállásával (páraátbocsátó képességével), valamint azzal a levegőmennyiséggel, amely a behatolt nedvességet elvezeti.
- A szellőzőnyílások lehetőleg a tető mély-, illetve magaspontjain legyenek kialakítva.
- Mindkét légrés, valamint a ki- és beszellőző nyílások mérete – átlagos lakótéri állapotjellemzők (legfeljebb 22°C, illetve 65% relatív nedvességtartalom) esetén az alábbi táblázat tartalmaz előírást. Más légállapot-jellemzők esetén a rétegfelépítés helyességét az MSZ-04-140-2:1991 számú szabvány szerint ellenőrizni kell . A táblázatban megadott értékeknél kedvezőbb átszellőztetési viszonyok fokozzák a tetőszerkezetek páragazdálkodásának biztonságát.
- Ha a hőszigetelés nélküli tető fedése alá alátéthéjazat kerül beépítésre, az alátéthéjazat alatti tér kiszellőztetéséről gondoskodni kell.
- A 10°-nál (17,6%) kisebb hajlásszögű tetőszerkezetnél légmozgás csak szélhatás és nyomáskülönbség (torlónyomás és szívás ) hatására jön létre. Ezzel csak akkor lehet számolni, ha a szellőzőnyílásokat ténylegesen érheti szélhatás. A kívánt légmozgás nem következik be szélcsendes időben, valamint ha a tető sűrű beépítésű környezetben van, és minden oldalról magasabb épületek veszi körül.
- A 10°-nál (17,6%-nál ) kisebb hajlásszögű nyeregtetők- az ereszek 12 m -nél kisebb, egymástól mért vízszintes távolsága esetén – gerincszellőző nélkül, eresztől ereszig is átszellőztethetők. Ekkor az átszellőztetett légréteg szabad keresztmetszete legalább 100 mm , a szabad beszellőző keresztmetszet a hozzá tartozó felület 1/500-a , de legalább 60 mm , míg a kiszellőző szabad keresztmetszet a hozzá tartozó felület 1/400-a, de legalább 60 mm legyen.
- A befelé lejtő tetők átszellőztetése a 10 °-nál (17,6 %-nál) kisebb hajlásszögű nyeregtetőkkel azonos megítélésű.
- A be- és kiszellőző nyílások még páraáteresztő fóliával sem zárhatók le, mivel ezek nem biztosítják a megfelelő légáteresztést.
- Tagolt vagy különleges tetőszerkezetek esetén előfordulhat, hogy az ereszhossz illetve a gerinchossz nem elegendő a megfelelő be- illetve kiszellőző keresztmetszet biztosításához, így több szellőzőelem beépítése szükséges.
- A vápa környékén a beszellőzés biztosítása csak kiegészítő intézkedéssel (pl.:fedésbe épített idomelemekkel ) biztosítható.
- A gerinc/élgerinc menti kiszellőzés szellőző idomelemekkel, kiemelt gerincszellőzővel vagy szellőzőszalaggal kiegészített gerincelemekkel történhet.
- EGYSZERESEN ÁTSZELLŐZTETETT TETŐSZERKEZETEK KIALAKÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI
- Egyszeresen átszellőztetett tetőszerkezet páratechnikai számítások alapján létesíthető.
- Átlagos használatú épület vagy helyiség esetén elmaradhat a páratechnikai méretezés abban az esetben, ha a belső tér légállapotjellemzői a 22°C-t és a 65% relatív nedvességtartalmat nem haladják meg, és
- – ha a belső oldali párazáró réteg diffúziós egyenértékű légrétegvastagság értéke Sd =≥ 100 m , vagy
- – ha a belső oldali párazáró réteg Sd = ≥ 2m, illetve a külső oldali alátéthéjazat Sd = ≤ 0,3 m határértéknek megfelel, illetve
- – ha az Sd1/Sd2 tényezők arányszáma a hatszorost meghaladja.
- Minden más légállapotjellemző, illetve klimatizált belső terek esetén az MSZ-04-140-2:1991 számú szabvány szerint páratechnikai méretezés szükséges .
