Házamat 2007-ben vásároltam Székesfehérváron. Ez egy 1965-ben épült úgynevezett kádárkocka. Pénz hiányában, nem volt módom a teljes felújításra, de lakhatóvá tettük. Persze mint a legtöbben, mint ahogy most is látom, a homlokzatnál kedtem én is. Megkapta a szigetelést és az új nyílászárókat. Pedig az igazság szerint a tetővel kellet volna kezdeni. Mert hiába a megfelelő szigetelés oldalt, a meleg felfelé száll (vagyis elszáll). Sűrün feljárkáltam a padlásra, megigazítgattam az elcsúszott cserepeket, megerősítettem az idő folyamán elgörbült ellenléceket. Raklap lécekkel járhatóvá, és takaríthatóvá tettem a födémet. A ritkán bejutó porhavat még időben összetakarítottam, és kijutattam a tetőtéren kívülre. A viszonylag vékony födém ellenére soha nem áztunk be. A tető egész idáig betöltötte a funkcióját és megvédett minket felülről. De 2021-ben eljött az idő, hogy a házunk végre új tetőt kapjon. Ennek a történetét írom le. Ha érdekel kövess.
A munka a födémnél kezdődött. A épület betongerendás és betontálcás. Ezek a tálcák kohósalakkal voltak feltöltve. Sok vita volt itt arról hogy ez az anyag megfelelő-e a födém szigetelésére. Mindenesetre nagyon sok házban megtalálható a mai napig is. Abban az időben , mikor beépítették jobb híján megfelelő lehetett. Én mindenesetre szabadulni szerettem volna tőle. Mikor nekifogtam nem is sejtettem hogy mekkora fába vágom a fejszémet. Az anyag az évek folyamán , kellőképpen megkeményedett ahhoz, hogy megnehezítse a munkát. Márciusban álltam neki. Szerencsére ekkor még nam volt olyan meleg a tetőtérben. Viszont a por az nagyon nagy volt.
